Kinyitottam az ajtót és abban a pillanatban csak annyit vettem észre, hogy a lépcsőház koromsötét. Fel akartam kapcsolni a villanyt, de nem működött, így visszaszaladtam egy zseblámpáért és elindultam megnézni hogy mi történhetett. Mások is hallották a zajt, mert a ház összes lakója lámpákkal a kezükben vonult lefelé. A gondnok megoldotta a problémát és egy-két perc múlva már láttunk is és mindenki visszament a lakásába. Viszont én még fel sem értem az emeletre mikor megint csattant valami és megint sötét lett. Visszafordultam hát a zseblámpámmal és lebattyogtam az akkor már újból sürgő forgó gondnokhoz. 

-Béla bácsi, mi történik?- érdeklődtem.
-Valamelyik lakó, biztos vagyok benne, olyan dolgot használ ami folyamatosan lecsapja a biztosítékot, csak nem tudom ki, de ha rájövök biztos lehet benne, hogy lecsavarom a golyóit!- morogta.
-Tudok valamiben segíteni? 
-Nem, köszönöm, megoldom.
-Hát, akkor én most visszamegyek.- Csak biccentett egyet. Baromi rossz kedve volt. Bár érthető.

 Folytattam volna az olvasást amikor megint hallottam a csattanást és most társult hozzá egy fájdalmas üvöltés is. Kirontottam az ajtón, ahogy mindenki más is. Leérve sokkoló látvány fogadott. Minden csupa vér volt. A gondnok vére volt. Ott volt Antal, a gondnok nyakán volt a keze. Ezt látva minden elsötétült.

 Nem tudom meddig voltam eszméletlenül, de mire felébredtem már a szobámban voltam, mellettem pedig Antal fogta a kezem és fürkésző tekintettel nézegetett. 

-Mi volt ez? Mért volt a vére az ingeden? 
-Már beszéltem a rendőrökkel, megígértem, hogy amint felébredsz bemegyek az őrsre kihallgatásra, veled együtt. A ház többi lakóját is kihallgatták már.
-Te tetted? Őszintén! 
-Nem! Dehogy! Ezt te sem gondolhatod komolyan! Tudod, hogy soha nem tennék ilyet! Jöttem haza, az utca nem volt kivilágítva, hallottam a kiáltást és azt hogy valaki távozik és bejöttem. Próbáltam segíteni neki, de már menthetetlen volt. Azért voltam csupa vér mert megpróbáltam elállítani a vérzést! Érted? 
-De ugye, azért tisztában vagy azzal, hogy így te lettél a legfőbb gyanúsított? 
- Mert az jobb lett volna ha nem próbálok meg rajta segíteni? 
-....Nem. Igazad van. Szerinted a rendőrök hinni fognak neked? -kérdeztem.
-Ez az igazság! Muszáj elhinniük. Viszont most akkor gyere. 
-Várj! Azt mondtad hogy lépteket hallottál, ugye? És te akkor még kint voltál, tehát akkor nem ment ki az ajtón. Akkor még itt van a házban, lehet hogy egy lakó, akkor ő rád fogja terelni a gyanút! Pont kapóra jött neki, hogy épp ott vagy! 
-Zita nyugodj meg! Ha így van ahogy mondod, arra a rendőrség is rá fog jönni. Gyere induljunk!
-Antal kérlek! Figyelj! Ha nem lakó volt, akkor is valamelyik lakásba kellett mennie. Na már most, a földszinten 3 lakás van. Az egyik a gondnoké aki egyedül lakik már régóta, a másik a Kovács családé akik a légynek sem tudnának ártani plussz van két gyerekük. A harmadik lakásban pedig az a visszahúzódó srác, fúú hogy is hívják ? Zoltán? Igen, Zoltán. Ő.. róla nem tudok sok mindent. Hogy oldod ezt meg?
-Elmondom az igazat.- mosolygott rám fáradtan.
-Antal én...- nem tudtam végigmondani, magához húzott és megölelt, amit nagyon rég nem tett
-Szeretlek!- mondta.

 ®