Kint ültem a folyosón és vártam Antalt, akit már legalább egy negyed órája hívtak be. Már nagyon álmos voltam és nem tudtam mikor mehetünk végre haza. Féltem, bár nem tudom miért, hisz ha Antal azt mondja nem ő volt, akkor nem ő tette. De mégis. Valahogy az elmúlt időszakban annyira eltávolodtunk egymástól, hogy már azt sem tudom kivel élek együtt. Igazából nem lehet ésszerű választ adni arra,hogy miért tette volna. 

 Épp az automatához akartam sétálni, mikor nyílt az ajtó és Antal főnöke (a nála fiatalabb) Péter jött velem szembe. Kezembe nyomott egy kávét és visszakísért a padhoz. 

-Ő tette?- tért a tárgyra.
-Nem! Miért tette volna? Csak épp rosszkor volt rossz helyen.
-Téged behívtak már?
-Igen. Még előtte.
-És ő? Mióta van bent?
-Talán egy fél órája. 
-Mondj el mindent!
-Fura, hangos csattanást lehetett hallani az egész házban és elment az áram is. Ezt követően mindenki lement a földszintre megnézni,hogy mi történt. A gondnok már ott volt és sikerült neki megjavítani, amikor újból ez történt, aztán mindenki visszament a lakásába, tudva, hogy valami lecsapja a biztosítékot és ennyi az egész, majd rendbe hozzák. Alig telt el néhány perc már hallottam a kiáltást és lementem ahogy mindenki más is és ott volt a test, a vér, és Antal. A következő amire emlékszem, az az ébredés a szobánkban Antallal, és azonnal jönnünk kellett.
-Ez így szép és jó, de mégis hogyan tudnánk bizonyítani, hogy nem a férjed tette? 
-Nem tudom. Azt mondta, mielőtt belépett a házba lépéseket hallott a kiáltás után.
-Jó amint kiengedik vele is kell beszélnem.
-Segítesz neki?
-Azon leszek, hisz a cégnek sem tenne túl jót egy ilyen hír, de te jól vagy?
-Azt hiszem, de aggódok.
-Nyugi. Nem hiszem, hogy ő tette és szerintem a rendőrség se. Akkor ott azonnal fogták volna és hozták volna ide. De ehelyett ők felengedték hozzád.
-Ez furcsa, nem? Nem szabadott volna ilyet csinálniuk.
-Igen az. De most ne agyalj. Nézd, ott jön! Ahhoz képest ami történt, elég kevés ideig beszélgettek vele.

®