Antaltól kaptam egy sms-t 9 órakor, hogy nem tudnak jönni mert a felesége elájult és félreértés áldozata lett. Ezt pontosan nem értettem, de ha nem hát nem. Kifogás mindenre van. Legközelebb már nincs kibúvó. Nem értem. Zita,hogy tudja elviselni? Mégis milyen félreértésbe keveredhetett Antal? Az az ember aki mindig tökéletesre vasalja a nyakkendőjét. Az akinek a napi rutinja ugyanaz már egy éve. Ébredés. Munka. Alvás. Pff... Már maga a házas élet unalmas, nemhogy egy "Antal félével". 

-Sose leszek házas!- dőltem hátra, kezemben egy pohár borral.
-Majd meglátjuk!- nyomott egy puszit arcomra Helga a vörös rúzsos szájával, remek.
-Tetszik a ruhád, nézzük meg milyen ha nem vagy benne! 
-Felejtsd el!- mosolygott.
-Hát jó. Akkor mit szeretnél csinálni?
-Hoztam filmet! 
-Neeeee! 
-Deeee! Kérleek!- nézett rám szívszorítóan aranyosan, vagy legalábbis próbált, de egy nőre akin vörös rúzs van, nem mondanám hogy aranyos, nekem egészen más jelzők jutottak eszembe.
-Rendben. De előre szólok, én alszok.
-Majd felkeltelek.
-Próbálkozz csak!- és befeküdtem az ágyba, a fal felé fordulva.

 Nem sokkal ezután Helgának már jobban tetszett az én ötletem mint az övé. Haha, nyertem. Legalábbis azt hittem. Váratlanul megcsörrent a telefonom.
-Anyukád hív.
Felvettem a telefont és tíz  perc múlva már anyánál voltam.

-Szóval, mi történt? 
-Antal, tudod, az egyik beosztottunk, a rendőrségen van, ugyanis ma este gyilkosság történt a házukban és pont őt találták ott, így ő az első számú gyanúsított. 
-Mi??? Antal? Ugyan már, ő a legunalmasabb ember akit ismerek, vele nem történhet ilyen. 
-Pedig de. Azt szeretném,derítsd ki, mégis mi az igazság. Ha tényleg ő a tettes akkor haladéktalanul ki kell rúgni, nem engedhetjük meg, hogy elterjedjenek a pletykák, miszerint egy gyilkost alkalmazunk. Ha pedig nem ő az, akkor segíts neki tisztára mosni a nevét, hiszen nagyon jól végzi a dolgát. 
-De anya, csak egy könyvelő! 
-Igen! A mi cégünk könyvelője! Nem érted mekkora port kavar ez? 
-Nem hiszem, hogy ő tette.
-Akkor bizonyítsd be! Ügyvéd vagy és a főnöke. 
-Rendben anya. 
-És igyekezz! Nem tudódhat ki! 

 Elindultam,hát az őrsre, meglátogatni Antalt. Hajnalban. ,,Eltudom képzelni mennyire fog nekem örülni. Lehet, hogy inkább haza kéne mennem, és reggel zaklatnom? De ha ártatlan, akkor el kell neki a segítségem." gondoltam magamban. Kiderül, hogy még létezik a lelkiismeretem így elmentem az őrsre. Közben egy furcsa érzés kerített hatalmába... hiányzott Helga.
®