A délelőttöm eltelt "úszkálással" , délután Antal elment intézni az ügyes-bajos kis dolgait, így egyedül maradtam, megint. Gondolkoztam, mit is csináljak és miután jól meg hánytam-vetettem a dolgot, a választásom az olvasásra esett (újfent). Szóval kényelmesen elhelyezkedtem a pihe-puha ágyba, kezembe vettem kedvenc könyvemet és belemerültem. Így vissza gondolva, nem kellett volna. 

 Mikor feleszméltem már sötét volt (mert miért is ne? Hurrá!) és épp csengettek. Őszintén szólva, néhány pillanatig elgondolkoztam azon, hogy lehet jobb ötlet lenne elbújni és nem kinyitni az ajtót, de aztán összeszedtem magam és elindultam az ajtó felé. Kinéztem a kukucskálón ( ez a mániám) és nem láttam ott senkit. Arra gondoltam, lehet valaki keresett egy szobát aztán rájött, nem ez az és tovább ment. Visszaültem az ágyra és folytattam amit addig csináltam. Jobban mondva csináltam volna. Ugyanis bármily meglepő megint megszólalt a csengő. Kikászálódtam az ágyból, immáron cseppet idegesebben mint úgy általában amikor ajtót kell nyitni valakinek. Kinéztem és senki nem volt ott. Most már csakis arra tudtam gondolni, hogy én vagyok fáradt és hallucinálok, ezért elindultam tusolni. 

 Már a fürdőben voltam amikor hallottam valami fura kattanást, de már nem tulajdonítottam neki különösebben nagy szerepet. 

 Végeztem a tusolással, felhúztam a pizsamámat aztán aludni akartam menni, viszont amikor kinyitottam az ajtót sötét volt a folyosón. Tisztán emlékeztem, hogy felkapcsolva hagytam a lámpát. Mivel az kezdtem kicsit paranoiás lenni, inkább bezárkóztam a fürdőbe és minden mozdíthatót (a már zárt) ajtó elé toltam, fő a biztonság. Telefonálni akartam Antalnak, de sajnos a szobában hagytam a mobilom. Pech. 

 Majdnem összekapartam minden bátorságom és ki akartam nézni, mondván, hogy nem lehetek ennyire nyámnyila, amikor egy férfi hang megszólalt:
-Tudom, hogy itt vagy valahol kedvesem. Nem akarsz előjönni? Lenne miről beszélnünk. 

A sírás kerülgetett és nem tudtam mit tehetnék. Nem telt el két perc, megint megszólalt:
-Nem érek rá egész éjjel, bár ha attól függ mire. Ha nem jössz elő, akkor azt mondd el, hol a férjed? 

Nem feleltem.

-Nem mondasz semmit? Rendben. Akkor most benyitok. 

 Iszonyatos erővel kezdte ráncigálni az ajtót. Kitört belőlem a sírás és segítségért kiáltottam. Kinyílt az ajtó és minden amit elétettem felborult és akkor megláttam felismertem. Ő volt az a fiatal srác aki nemrég a szomszédunkba költözött, és már a nevére is tisztán emlékeztem. Misi volt. 

®