AZ A BIZONYOS HOTELSZOBA: 11. fejezet – Antal

 Visszaérve a bankból, nagyon megkönnyebbültem, mert csak arra tudtam gondolni, hogy végre pihenhetek. Ez a nagy felfordulás teljesen lefáraszt. 

 Az előbb említett "megkönnyebbülés" nem tartott sokáig, ugyanis az emeletre érve hallottam Zita segélykiáltását. Nyitottam az ajtót és elöntött a düh, látva Misit aki Zita karját szorítva próbálta meg elrángatni onnan ahol éppen állt. Odaléptem és behúztam neki egyet. Megpróbált visszatámadni, de elkaptam a kezét, csakhogy a másik kezében egy kés volt amivel le akart szúrni, viszont Zita feleszmélve a kábulatból kicsavarta a tárgyat Misi markából. 

 Egyenlő esélyekkel folytattuk tovább a "bunyót" miközben Zita ki tudott szaladni és segítséget hozott. Három fickó jött és szétválasztott minket.  Valaki hívta a rendőröket akik megérkezve elég feldobottnak tűntek, hogy leleplezték a gyilkost.

 Zitához léptem aki még mindig sokkos állapotban volt. Magamhoz húztam, és akkor láttam meg, hogy vérzik a karja. Nem én voltam az első aki észrevette, mert szólnom sem kellett és már neki is láttak, hogy ellássák a sebét. 

-Hogy vagy?- kérdeztem.
-Szerinted? Nem tűnt fel, hogy épp megakartak ölni? Ezt most ugye te sem kérdezted komolyan? - háborgott.
-Zita nyugodj meg!
-Hogy nyugodjak meg? Ez a te hibád! Nem igaz, hogy annyira fontos volt elmenned! - és sírva fakadt. Megakartam ölelni, de ellökött. Majdnem elsírtam magam én is, adtam egy puszit a hajára.
-Szeretlek!- mondtam.
Felnézett, de olyan szintű megvetést láttam a szemeiben, hogy inkább elkaptam a tekintetem, amikor megszólalt.
-Antal én mindig melletted álltam, vártam rád, de az elmúlt egy évben semmiféle szeretetet nem kaptam tőled. Azt hittem egyszer újra olyan lesz minden mint régen, de most már tudom hogy nem és én ezt nem bírom tovább. 
-Zita, nyugodj meg, ne hozz elhamarkodott döntést! 
-Nem elhamarkodott. El fogok válni! - addigra már végeztek a sebével, és elment. Nem jutottam szóhoz. A fickó akik kötözte a sebét odajött hozzám és így szólt: 
-Nyugodjon meg. Nagyon zaklatott, át fogja gondolni! 
-Én is abban reménykedem. 

®