-Na, mi volt?- kérdezte Zita. 
 -Elmondtam mindent, úgy ahogy volt. 
 -Nagyon szigorúak voltak?- tudakolta Péter, akit csak akkor vettem észre.
 -Őszintén szólva én rosszabbra számítottam, de te mit keresel itt? 
 -Segíteni jöttem. Én pedig pontosan erre számítottam, szerintem senki nem hiszi, hogy te voltál. Fura, de ez így van, ügyvéd vagyok, valójában az ilyen eseteket nem így szokták kezelni. 
 -Nem tudom mi ez. De szeretnék hazamenni. Ki kell pihennem magam és nektek is. 

 Összeszedtük a holminkat és már épp indultunk volna amikor egy rendőr megállított és a kezembe nyomott egy papírlapot. 
-Jöjjön velem még egy pillanatra.
-Mindjárt jövök!-szóltam Zitának és nyomtam egy gyors puszit homlokára.
-Igen?
-Van egy cím azon a papíron, a feleségével oda kéne költözniük, úgy hogy senki ne tudja meg a hollétüket, csak egy kis időre. 
-Tényleg szükséges ez?
-Igen. A hetekben több ilyen és ehhez hasonló esethez volt szerencsénk, mindenkit ide szállásoltunk el. Persze civilek is megszállnak abban a hotelban, a biztonság érdekében nem áruljuk el a többi "áldozat" nevét sem. Csak a legfontosabb dolgokat vigyék magukkal. Az autójuk ugyan annak a szálloda garázsában lesz elhelyezve. Most mi visszük haza önöket egy civil gépjárművel és kapnak egy órát az összepakolásra. A többiről majd ha biztonságban vannak tájékoztatjuk önöket. A papíron minden amit most elmondtam részletesen le van írva, mutassa meg a feleségének és semmisítse meg a szállodában! A kapunál várja önöket egy kolléga! Viszlát!
-Viszlát...

 Péter és Zita kérdőn néztek rám.
-Zita, az autóban mindent elmondok. Péter köszönöm a segítséget.
-Mit mondott?- kérdezte Zita.
-Mindent elmondok a kocsiban.
-És nekem? Az ügyvédednek?-óóó, szóval Péter önkényesen kinevezte magát az ügyvédemmé.
-Bízhatok benned? 
-Ügyvédi titoktartás. 
-Jó, akkor holnap a munkában mindent megbeszélünk.
-Nem. Most egy darabig nem kell bejönnöd dolgozni. Hívj fel amint felébredtél. Jó pihenést!- Péter lerendezte ennyivel és kiment. 
-Baj van?- érdeklődött Zita. 
-Nyugodj meg! Gyere menjünk! 

A kocsiban mindent elmondtam Zitának, nem láttam semmit az arcán, nagyon fáradt volt. Hazaérve Neki is én pakoltam be, mondjuk 4 bőrönd, 2 utazótáska és még néhány kisebb telt meg. Hát igen, az okosan pakoló fél, a mi házasságunkban Zita. 
Egy fél órás autóútba telt odaérnünk. A hotel gyönyörű volt, de nem volt időm, sem kedvem jobban szemügyre venni, mert siettem Zita után a szobába. Szegénykém már nagyon álmos volt.
Ahogy bezártam az ajtót a rendőr után (aki kedves volt és segített bepakolni) már zuhantam is Zita mellé az ágyba.

®